A part nem a határ és nem is a küszöb.
A határ két világ találkozása, amik hasonló elemekből épülnek fel, csak másképpen vannak a határ egyik és a határ másik oldalán összerendezve. Gondoljunk két ország határára. Mindkettőben vannak fák, de az egyikben hatalmas erdőségek formájában, míg a másikban csak az oázisokban, vagy erdős ligetekben. Az egyik ország partjait óceánok mossák, a másikban a víz tavakban és folyókban jelenik meg.
A küszöb két gyökeresen különböző világ határa, mert a kint és a bent alapjaiban tér el egymástól. A belső világ szűk, a külső világ végtelen. Vagy akár fordítva. A belső világ végtelen naprendszer, a küszöbön kívüli világ korlátokkal teli. Nézőpont kérdése.
A part viszont egyazon világnak olyan találkozási pontja, ahol a világot felépítő két különböző elem találkozik. A víz és a tőle lényegében különböző föld. A part mindig egyazon világ két elemének a találkozási helye.
A part nem konkrétan meghatározható hely. Nem lehet pontosan tudni, hogy mettől meddig tart a part, de az biztos, hogy már nem víz, de még nem is föld. Már nem levegőég, de még nem is űr. Még nem levegőég, de még nem is föld.
A belső part az a hely, ahol a psziché megpihen, partot ér valamiből és elindul valami felé. Valami gyökeresen más közegből áthalad egy gyökeresen más közeg felé.
A belső part egy hely, ahol a psziché megnyugszik két tudatállapot között és áthaladhat az egyikből a másikba.
A belső parton álló én dönthet úgy, hogy visszaúszik a vízbe, de dönthet úgy is, hogy elindul a partról a föld felé.
A parton álló én dönthet úgy, hogy ismét felszáll, de dönthet úgy is, hogy két lábbal a földön marad.
A parton álló én bárhogy is dönt, a legcélszerűbb, ha felismeri, hogy melyik az ő igazi közege, az ő igazi lételeme.
A parton állni önismeret.
Felismerés, hogy a vízben fuldokoltunk vagy úsztunk. A parton állva felismerhetjük, hogy repültünk vagy vergődtünk a levegőégben a lezuhanástól rettegve. A parton álló én felismerheti, hogy biztosabb inkább a föld vagy beleveti magát ismét a tajtékzó habokba.
A belső part az a hely, ahol felismerhetjük énünk valódi létközegét.
Ebben próbálok a segítségükre lenni a sématerápiás ülések során.
Hajdu Ildikó klinikai szakpszichológus
