Sématerápia

A sématerápia egy olyan integratív - vagyis több, hatásos módszertant egyesítő - pszichoterápiás megközelítés, amely az elmúlt években egyre nagyobb népszerűségre tesz szert hatékonysága miatt mind a kliensek, mind a terapeuták körében.

Egyesíti a kognitív viselkedésterápia, a kötődési és tárgyi kapcsolatok elméletek, valamint a Gestalt és a tapasztalati terápiák elemeit. Jeff Young vezette be 1990-ben, azóta továbbfejlesztették és finomították. A sématerápia hatékony módszer a visszatérő, maladaptív minták, és akár a komolyabb személyiségzavarok kezelésére is, több más terület mellett

Akár ön is tapasztalhatott ahhoz hasonló érzést, mintha az évek alatt ugyanazok az események, mintázatok ismétlődnének újra és újra önnel, amik ellen egyszerűen mintha nem tudna tenni. Ezek az ismétlődő mintázatok generációkon is átívelhetnek és "örökölt sorskén" épülnek be az életébe. Sokan tehetetlenek ezek ellen az ismétlődő magatartásformák ellen, és számos pszichológiai probléma okozójává válnak.

A sématerápia megoldást kínál a változásra, ezeknek az ismétlődő, problémát okozó magatartásformák, viselkedésminták változtatására.

A sématerápia segít az egyéneknek azonosítani azokat a gondolkodási és viselkedési mintákat, amelyek a mentális egészségi állapotok hátterében és állandósulásában állnak. A kezelési megközelítés a kognitív viselkedésterápia, a kötődéselmélet és számos más megközelítés elemeit integrálja úgy, hogy kiterjeszti a kognitív viselkedésterápiát az érzelmek, a maladaptív megküzdési módszerek és a mentális egészségügyi problémák eredetének feltárásán keresztül.

A sématerápia során a módszerben képzett szakemberek – pszichológusok, pszichoterapeuták – dolgoznak a kezelést kérőkkel, hogy felfedezzék a kliensek kielégítetlen érzelmi szükségleteit és azok eredetét. A sématerápia révén az emberek képesek lesznek jobban kialakítani önértékelésüket és megfelelőségük érzését, felfedezni a valódi, támogató kapcsolatok kialakításának módszereit, valamint célokat kialakítani és elérni az egészséges és boldog, kiegyensúlyozott életet.

Mik is azok a sémák?

A sémák olyan kiterjedt, átfogó motívumok vagy mintázatok, melyek emlékekből, érzelmekből, gondolatokból és testi érzetekből állnak. Az egyénre magára és másokkal való kapcsolataira vonatkoznak, és jellemzően gyermekkorban vagy serdülőkorban alakultak ki, és az egész életen át finomodnak, továbbá jelentős mértékben diszfunkcioniálisak, azaz maladaptívak.

Röviden tehát a korai maladaptív sémák olyan önsorsrontó érzelmi és kognitív mintázatok, amelyek a korai fejlődés során kezdenek kialakulni és egész életünk folyamán ismétlődnek. Nem minden séma eredeztethető gyermekkori traumában, vagy rossz bánásmódban. Sémák mindenféle gyerekkori trauma nélkül is kialakulhatnak valakinél pusztán attól, hogy az egyén alapvető érzelmi szükségletei, igényei nem kerültek megfelelően kielégítésre egy adott életszakaszban.

Annak ellenére, hogy nem minden séma alakul ki trauma következtében, mindegyik destruktív, és a legtöbb olyan káros élmények következtében fejlődik ki, amelyek gyerekkorban vagy serdülőkorban rendszeresen ismétlődtek. Ezeknek a hasonló toxikus élményeknek a hatása halmozódik és végül a séma megjelenését eredményezi. A sémákhoz viselkedéses válaszok kapcsolódnak, melyeket maladaptív megküzési módoknak nevezünk.

A korai maladaptív sémák küzdenek a fennmaradásért. A sémát az egyén már ismeri. Lehet, hogy szenvedést okoz, de ismerős, és így akár hamis biztonságérzettel is kecsegtethet. Az egyén úgy éli meg, hogy ez a valóság, úgy érezheti, valami vonzza az olyan események felé, amelyek a sémákat aktiválják – még ha károsak vagy veszélyesek is.

Ez az egyik oka annak, hogy annyira nehéz változtatni rajtuk. Az érintettek a sémákat igaznak tartják, ezért ezek a sémák befolyásolják a későbbi életeseményeiket is. Jelentős szerepet játszanak abban, hogy hogyan gondolkoznak, éreznek, cselekszenek és viszonyulnak másokhoz. Mindezek pedig paradox módon oda vezetnek, hogy az adott sémával élők felnőttkorukban tulajdonképpen akaratukon kívül, tudattalanul, maguk hozzák létre azokat a körülményeket, amelyek gyermekkorukban a legkárosabbak voltak számukra.